Mondhatjuk azt is , hogy…
– a tudatfejlődés során létrejövő, az állatok törzsfejlődésében megtalálható túlélő program terméke és folytatása
– az életünk belső mozifilmjének főhőse
– a gondolatok, beszéd és tettek mögötti képzeletbeli elkövető, „aki” magának követeli a szerzői jogot: „én gondolkodok”, „én beszélek”, stb.
– a nem tudatosított észlelési szokásaink gyűjteménye
– az elmével való téves azonosulásunk
– az ön-, világ- és istenképünk, a tudattalan részekkel együtt
– a különböző tanítási aspektusokban elmeként, karmaként vagy tudattalanként is utalnak rá.
Az egót az ismétlések, a nyelv és a társadalmi konszenzus erősíti meg. Értékesnek találjuk, mert annak tulajdonítjuk a testi túlélésünkhöz szükséges képességeinket. Például megtanultuk, hogy mi mérgező, és mi ehető. Olyan védelmi mechanizmusok alakultak ki, amelyeknek köszönhetően jobban helyt tudunk állni a hétköznapi életben. Emellett az is igaz, hogy az ego csak befogadja az életenergiát. Addig „szolgálja túlélésünket”, amíg mélységesen meg nem bízunk Abban, aminek köszönhetően az ego egyáltalán létezik.
A köznyelvben elterjedt, hogy ha valaki arrogáns vagy öntelt, akkor azt mondják, hogy „mekkora az egója”. Eközben maga az ego ítél meg egy másik egót. Az ego ellenséggé nyilvánítása esetén is hasonló a mechanizmus: az ego megítéli az egót.
Ha őszinték vagyunk magunkkal, akkor felismerjük, hogy az ego inkább tudatlan és korlátozott, mint gonosz. Nem ellenség, akit le kell győzni, hanem beteg, akit gyógyítani érdemes.
Emellett az ego a szenvedés forrása – titkon örömét leli a szenvedésben. Mi a teendőnk vele, hogy kevésbé hasson negatívan?
Tekintsünk rá a bennünk lévő állat maradványaként, egyfajta házi kedvencként. Bármit tett is az ego a múltban, akár egy kiskutya, egyszerűen nem volt képes többre. Ha többre lett volna képes, megtette volna.
A házikedvencemet úgy hívják, hogy Imre. Őt tapasztalom, Ami Vagyok pedig túlmutat rajta. (A következő írásomban ezt fogom részletesebben kifejteni, a tapasztalás és önazonosság témakörét.)
Ha meglátunk egy állatot nem borzadunk el a viselkedésén. Egy ember esetén sem kellene, hiszen az állati agy mindmáig aktív az emberi agy hátsó részében.
Tehát az ego az együttérző megértéssel / elfogadással számolódik fel, így emelkedhetünk felül rajta. Az egónak természetesen nem szimpatikus az együttérzés, mert képtelen rá. Az együttérzés csak akkor jelenik meg, amikor a háttérbe szorul az ego.
Így is leírhatom az együttérző megértés folyamatát:
– szándék a tudatfejlődésre (növeli a valószínűségét annak, hogy elkezdődjön és végbemenjen ez a folyamat)
– tudatosul egy hibánk / működésünk / részünk, például hogy félünk valamitől
– őszintén beismerjük
– bátran szembenézünk vele: megengedjük, átadjuk magunkat a térnek, megéljük
– elfogadjuk, netán meg is szeretjük
– e folyamat során pedig megbocsátunk magunknak és meggyógyul, elengedődik e részünk.
Népszerűek az alábbi, sok esetben öntudatlan választások is:
– a fent említett fejlődésre vonatkozó szándék hiánya
– nem tudatosul a hiba, ha pedig mégis tudatosul, akkor nem ismerjük be, ha mégis beismerjük, akkor nem fogadjuk el, hanem a bűntudatot, a félelmet és a szégyent választjuk, amiket lehet azonnal el is fojtunk…
Az egyik legnagyobb kihívás volt az életemben egy szorongó énrész elengedése, aminek csak a beismerésével is éveket vártam.
Válaszolva az írás elején feltett kérdésre: az egót ellenségnek nyilvánítva bizonyos részeinket utasítjuk el. Ráadásul éppen azokat, amelyek tudatosítása és teljes elfogadása előrelépés lenne a tudati fejlődésünkben – az életminőségünk fokozásában.
Ha az egót elengedjük átveszi a helyét valami nagyobb, amit nevezhetünk valódi Énnek, Teljességnek, Csendnek, de akár Életnek is. (Ezzel el is árultam az IMON KOVA szlogenjének jelentését.)
Viszont az ego nem akar megváltozni, nem akar fejlődni – ragaszkodik a létezését fenntartó hiedelmekhez, gondolatokhoz és érzelmekhez.
Milyen konkrét módszerekkel enyhíthetünk az ego szorításán?
Hogyan csökkenthetjük a spirituális ego uralmát?
Hogyan fedezhetjük fel magunkban a szeretetet és az örömöt?
Mindezekre a kérdésekre választ kapsz, valamint konkrét gyakorlatok fognak támogatni abban, hogy oldódjanak a blokkok, amelyek a nem múló szeretet, öröm és hála útjában állnak:
https://imonkova.hu/map-
Szeretettel várlak,
Imre
