Vasárnap délután van. Még tart a hétvége, de egy részed már a hétfővel foglalkozik. Eszedbe jut, mit nem fejeztél be pénteken. Kinek kell válaszolnod. Melyik megbeszélésre nem készültél még fel. Talán csak egy rövid pillanatra jelentkezik a szorítás, talán az egész estédre rátelepszik.
Majd hétfő reggel felkelsz, és teszed, amit kell. Hiszen dolgozni kell. Ez a mondat olyan természetesen van jelen az életünkben, hogy sokszor már észre sem vesszük. Nem egyszerűen azt jelenti, hogy a megélhetésünkért tennünk kell, feladataink és felelősségeink vannak. Gyakran kapcsolódik hozzá egy szigorú, már szinte kegyetlen és tehetetlen belső működés. Dolgozni kell, akkor is, ha közben elfogyok. Dolgozni kell, akkor is, ha évek óta nem érzem, hogy valóban a helyemen vagyok. Dolgozni kell, mert nincs más választásom.
Én is innen indultam. Mérnökként dolgoztam, heti öt napban, elsősorban pénzmotivációval. Nem volt rossz állásom, és nem szeretném úgy átírni a történetemet, mintha minden reggel szenvedve léptem volna be a munkahelyemre. Sokáig „oké” volt. Csakhogy idővel éppen ez az „oké” vált kevéssé.
Egyre erősebben jelent meg bennem a kérdés: Valóban úgy szeretnék élni, hogy minden héten a hétvégét várjam, egyes vasárnapokon szorongjak a hétfő miatt, és három évszakon keresztül várjam a nyarat?
Korábban elegendő motiváció volt számomra a pénz és jó fej munkatársak. Idővel már nem adott elég energiát, és a munka megélése is egyre inkább „langyossá” vált. Olyan munkára vágytam, amelyet szívből és örömmel végzek. Amely nemcsak eltart, hanem jelentőségteljes is számomra.
Ez azonban nem jelentette azt, hogy másnap felmondtam. A változáshoz vezető utam évekig tartott. Fenntartottam a szándékot, hogy más viszonyt alakítsak ki a munkával, és közben dolgoztam azokon a belső akadályokon is, amelyek miatt sokáig elképzelhetetlennek tűnt a változás.
Ott volt a félelem: mi lesz, ha nem sikerül? Mi lesz, ha elfogy a pénzem? Mi lesz, ha eldobom a mérnöki diplomámat és a tapasztalatomat, majd kiderül, hogy nem vagyok elég jó ahhoz, amit igazán szeretnék? És ott voltak a sokkal csendesebb, mélyebb gondolatok is: talán nem érdemlem meg. Talán nekem erre nincs lehetőségem. Talán mások élhetnek szabadabban, de én nem.
Ezeket nem egyetlen bátor tett tüntette el. Önismereti folyamatokon, segítőkkel való együttműködéseken és elsősorban gyakorláson keresztül fokozatosan csökkent bennem a félelem és a bűntudat ereje. Ahogy a belső akadályok oldódtak, úgy lett egyre több hozzáférésem ahhoz az életenergiához is, amelyre a konkrét lépésekhez szükségem volt.
Majd idővel megérkezett az első misszióm. Valami, amit már nem egyszerűen munkának éltem meg, hanem jelentőségteljes, szívből végzett tevékenységnek.
Fontos pontosítás következik. Nem gondolom, hogy mindenkinek fel kell mondania. Nem gondolom, hogy mindenkinek vállalkozóvá kell válnia. És azt sem, hogy minden nehézség oka a munkahelyünk. Lehet, hogy számodra éppen az a támogató, ha ugyanott maradsz, ahol most dolgozol. Lehet, hogy változtatásra van szükséged. És az is lehet, hogy ezt még nem tudod.
A legfontosabb kérdés nem az, hogy hol és mit dolgozol, hanem az, hogy milyen viszonyban vagy a munkáddal, az által kapcsolódsz hozzá. Állandó nyomásból? Félelemből? Megfelelésből? Abból a hitből, hogy kizárólag akkor vagy értékes, ha hasznos vagy, teljesítesz és mindent elbírsz? Vagy tiszta szándékból, örömből, kíváncsiságból és abból az élményből, hogy annak, amit teszel, valódi jelentősége van számodra?
A külső változás és a belső változás természetesen hatnak egymásra. Egy bántó vagy kizsigerelő munkahelyről fontos lehet kilépni. Ugyanakkor egy új munkahelyre is magunkkal vihetjük ugyanazt a megfelelési kényszert, önbizalomhiányt, félelmet és belső nyomást. Így lehetséges, hogy megváltozik körülöttünk minden, miközben belül folytatjuk ugyanazt a munkát – ugyanabban a mókuskerékben. A belső világunk idővel hasonló külső világot szokott teremteni.
Ezért a „Dolgozni kell.” mondatot sem lecserélni szeretném valamilyen hangzatos ellenkezőjére. Nem azt mondom, hogy nem kell dolgozni. Hanem érdemes megvizsgálni, hogy mi minden rejtőzik a “kell” mögött. Mi lenne, ha nem kellene a munkán keresztül bizonyítanod, hogy elég jó vagy? Mi változna meg abban, ahogyan a napjaidat megéled? Mit csinálnál másképp akkor is, ha holnap még pontosan ugyanoda mennél dolgozni?
Talán a mókuskerékből való kilépés nem azzal kezdődik, hogy felmondunk. Hanem azzal, hogy már nem tekintjük megváltoztathatatlan igazságnak azt, ahogyan eddig éltünk.
A „Kiút a mókuskerékből” webináron megnézzük, hogy az esetek nagy többségében miért nem a külső munkánk a valódi probléma, és hogyan kapcsolódik a belső világunk ahhoz, hogy mennyire érezzük küzdelmesnek vagy nehéznek a hétköznapjainkat.
Kiút a mókuskerékből – ingyenes online webinár
szeptember 24. · 19:00
Ha már nem egyszerűen kevesebbet szeretnél dolgozni, hanem szabadabban és más minőségben szeretnéd megélni az életedet, szeretettel várlak. Tudd meg, hogy mi tart a mókuskerékben! A webinár ingyenes, de regisztrációhoz kötött:
Ha már te is eljátszottál a gondolattal, hogy mindent hátrahagysz, felmondasz, vagy elköltözöl egy trópusi szigetre, hogy végre szabad legyél – várj egy pillanatot!
A külső változás önmagában ritkán hoz valódi belső békét.
A sorozat következő részében elmesélem, mi történt, amikor én megtettem ezt a bátor ugrást, és Ázsiába utaztam. Megmutatom, miért nem a repülőjegy a megoldás a kiégésre, és mi az a láthatatlan „csomag”, amit a világ végére is garantáltan magaddal viszel.
