Ez a 3 részes írás egyfajta élménybeszámoló a fotókhoz, valamint ha valaki tervez Thaiföldön vagy Indonéziában Balin élni vagy utazni, akkor inspiráció és úti cél ajánló is.
Júniusban érkeztem haza a 9 hónapos utazásomról. A Fülöp-szigeteken kezdtem. A tervem szerint ott töltöttem volna legtöbb időt a 3 ország közül. Ott az önmegismeréshez értékes lehetőségeket kaptam, és szép élményekkel gazdagodtam, például cetcápával, teknősökkel és szardínia rajjal sznorkelingeztem, lenyűgöző színvilágú öblökben kenuztam, dzsungelben raftingoztam, egy barlangrendszer mélyén úsztam, életem legfinomabb sertésből készült ételeit ettem, betekintettem egy keresztény vallású, ázsiai kultúrába, stb. A fülöp-szigeteki emberek nagy része jól beszél angolul, és nagyon nyitottak, nagyon könnyen kapcsolódnak.
Végül 3 hónap 3 különböző szigeten élés után tovább indultam Thaiföldre, mert nem éreztem azt, hogy a Fülöp-szigetek a második otthonom (azt kerestem). Néha zavaróak voltak a földrengések és cunamik a lefoglalt járataimat tekintve – többször törölték őket. Költségesebb volt a szigetek közötti utazgatás, mint azt előre gondoltam. Leghosszabban a világhírű szörfszigeten éltem, Siargaon. Relatíve sok önismerettel foglalkozó ember fordul meg azon a szigeten, ami nekem nagyon fontos – teljesen más a „vibe” általuk. Viszont Thaiföldön Ko Pahanganhoz és Indonéziában Balihoz képest kevesebb ilyen beállítottságú ember van, emellett az önismereti szolgáltatások száma és minősége is gyengébb. Kicsit csalódtam a szörf kultúrában is. Rájöttem, hogy az csak egy extrém sport, egy izgalmasabb, természettel kapcsolódó fajtája. A közössége szellemileg nem annyira emelkedett, mint azt korábban hittem. Míg Srí Lankán nagyon lelkesen tanultam szörfözni, Siargaon nem hívott egyáltalán. Egy szörfszigeten úgy a legjobb élni, kapcsolódni az emberekkel, ha a rendszeres szörfözés is összeköti az embereket. Nekem legalábbis ez volt az élményem. Együtt a szörf, a jóga és a party közösségek csodásan változatos, támogató közösséget alkotnak.
Ahogy Thaiföldre értem azonnal éreztem a különbséget. Sokkal otthonosabb volt már Csiangmaj is, ami a digitális nomádok első számú célpontja az egész világon. Megvan rá az okuk. Európai fejjel is nagyon rendben van: infrastruktúra, közbiztonság, szolgáltatások mennyisége és minősége, árak, közeli és változatos természet, buddhista kultúra, stb. Csiangmaj környékén estem el egy vízesésen magabiztoskodva – az egyik kedvenc videóm lett (lásd majd a következő megosztásomban). Azon a környéken van Csiangrajban a kedvenc templomom: White temple (lásd majd a következő megosztásomban a videót). A kedvenc mosdó épületem is ott található (lásd majd a következő megosztásomban). Ugyanazzal a shuttle busszal mentem egy kolumbiai anyával és lányával, akik gyógyító … szertartásokat végeznek Kolumbiában. Nagyon kedvesek voltak és meghívtak magukhoz. Egyszer annak is eljön az ideje. Csiangrajban van a híres Lalitta Café is, amit videózva többen AI-t feltételeztek (lásd majd a következő megosztásomban a videót). Összesen kb. 20 templomot látogattam meg, nagy részük Csiangmajban volt. Mindben nagyon jól esett imával összpontosítani a szándékomat, miszerint szeretnék minden lény javára válni, még ebben az életben.
A következő állomásom a csodás Pai volt, ami egy „hedonista, hippi falu” (Ko Phangan kistestvére). Oda vissza szeretnék menni legalább 1-2 hónapra, mert csak néhány napig voltam ott. Nincs nagyon sok látnivaló a környékén, viszont minőségi „slow life” van, jelentős részben önismerettel (is) foglalkozó emberekkel és önismereti eseményekkel, szépséges naplemente néző helyekkel, folyóval, 100-1500 méter magas hegyekkel, stb. Ott várt egy kedves német-magyar barátom. Nagyon jól esett végre magyarul beszélni, magyarul viccelni…
Pai előtt a Wat Pa Tam Wua erdei kolostorban vonultam el. Lazább (nekem laza) vipassana gyakorlás zajlik ott, festői környezetben, max. 10 napra, lehet csatlakozni, adomány alapúan, bármilyen előzetes kapcsolatfelvétel nélkül. Izgalmas emberekkel kapcsolódtam. Naponta jöttek újak, távoztak régebbiek. Oda is tervezek 1-2 évente visszatérni.
A következő állomás Ázsia top elektronikus zenei fesztiválja volt a Wonderfruit. Nagyon belopta magát a szívembe. Elsősorban house zenei volt (különböző alműfajokban), de annál sokkal több, multikulturális és művészeti élmény, ráadásul egy közeli, nagy villában szálltunk meg. A Wonderfruit kicsit mainstream-ebb volt, mint például az Ozora fesztivál. Részben Thaiföld „highlife”-ja szokott megjelenni rajta, köztük sok művésszel, üzletemberrel, stb. Szeretném idővel ott is forgalmazni az IMSO-t (slow, party és fesztivál ruházati márkámat).
Phuketen, a legnagyobb thai szigeten töltöttem a Karácsonyt egy jó barátomnál. Tündérmókus volt – kaptam egy lakást és egy motort 2 hétre. Nagyon hálás vagyok azért, hogy vannak ilyen barátaim. Egyáltalán nem vonzanak a többnyire mainstream turisták által látogatott szigetek és városok. Azért, mert a „mainstrem” önismerete átlagos, nem pedig átlagon felüli. Kevésbé nyitottak, kevésbé őszinték, sokan nagyon érzékenyek és bármikor triggerelődhetnek, stb. Viszont ettől még szépséges tengerpartjai voltak, a thai kultúra zsenialitásával. A beach club-ok sem a kedvenc helyeim, viszont egy mozgó hajó volt az egyik leghíresebb: YONA Beach Club. Csodás élmény volt (lásd majd a következő megosztásomban a videót). Megtapasztaltuk az „éjszakai turisztikai negyedet” is, ami európai fejjel igazán érdekes.
A szilvesztert Ko Samui szigetén ünnepeltük, megint egy csodás villában. Azért osztom meg, hogy villában, mert egyrészt izgalmas része az utazásnak, másrészt pedig nem szoktam hatalmas villákban lakni – új élmény volt. Ko Samui egyébként a második legnagyobb thai sziget. Phukethez hasonlóan fejlett, prémium thai sziget. Mindkét sziget híres az éjszakai életről, a minőségi szolgáltatásokról és a luxusról.
Ko Samuin már nagyon közel volt az utazásom két végállomásának egyike (Ko Phangan), ahol 4 hónapot éltem. Ko Phangan a Ko Samui melletti sziget.
Ebben a megosztásomban a Fülöp-szigeteken készült kedvenc fotóimat látod. Néhány nap múlva megosztom még egyszer ezt a cikket thaiföldi fotókkal, kivéve azok, amelyek Ko Phanganon készültek.
A következő cikkben Ko Phangan lesz reflektorfényben, ami először a második otthonom lett.
