Valaki mond neked valamit. A beszélgetés talán öt percig tart, te azonban még két nappal később is folytatod a fejedben. Újra lejátszod, mit mondott. Megfogalmazod, hogy mit kellett volna válaszolnod. Megpróbálod megfejteni, miért viselkedett így. Időnként már észreveszed, hogy megint ezen gondolkodsz, mégsem tudod egyszerűen abbahagyni.
Vagy valami nem úgy történik, ahogyan eltervezted. Lemondanak egy találkozót, késik valaki, megváltozik egy határidő, vagy egy számodra fontos ember nem úgy reagál, ahogyan szerinted kellene. Szinte azonnal megfeszül benned valami.
Pontosan tudod, hogyan szeretnél jelen lenni. Olvastál az elfogadásról, a jelenlétről és az elengedésről. Talán másoknak is beszéltél már róla. Mégis elindul ugyanaz a régi reakció.
Sokáig én is elsősorban kívül kerestem a mókuskereket: a heti öt napban végzett bevételszerző munkában, a kötött időbeosztásban és abban, hogy nem ott éltem, ahol igazán szerettem volna. Fontos lépéseket tettem ezek megváltoztatására. Szabadabban kezdtem élni, utaztam, egzotikus helyeken laktam, és egyre inkább én rendelkeztem az időmmel.
Ezek fontos, meghatározó és értékes változások voltak. Mégis találkoztam a félelemmel, a kontrollal, a hiánnyal és az ellenállással. Egyre világosabban láttam, hogy a munka és az életforma csak a felszín.
A mókuskerék mélyebb szinten maga az elme: annak ismétlődő működése és tartalma.
Az elme nem rossz, és nem ellenség. Gondolkodik, elemez, összehasonlít, tervez, emlékezik és problémákat old meg. A nehézség akkor jelenik meg, amikor minden gondolatát valóságnak tekintjük, a félelmeinek engedelmeskedünk, más részeit pedig eltemetjük magunkban. Fel sem tűnik, hogy az életünk nagy részét nem a jelen pillanatban, hanem az arról alkotott belső történetünkben éljük. Megszoktuk, hogy így élünk, és “mások is így élnek” – mondja az elménk.
A beszélgetés már véget ért, de az elménk tovább beszél. A helyzet még meg sem történt, de már tízféle jövőt végigéltünk. Végre lenne egy szabad óránk, az elménk azonban azonnal megtölti feladatokkal. Megváltozhatnak a körülmények, miközben a működéseink megmaradnak.
Itt válik fontossá az ellenállás. Tegyük fel, hogy valaki lemond egy találkozót. Ez a helyzet. Ehhez azonban pillanatok alatt hozzáadhatjuk: „nem tisztel engem”, „mindig ezt csinálják velem”, „már megint felborult minden”, „ennek nem így kellene történnie”.
A lemondott találkozó és a helyzettel szembeni belső ellenállás nem ugyanaz. Az elsővel lehet gyakorlati teendőnk: új időpontot keresünk, átszervezzük a napot, vagy kimondjuk, ha valami nincs rendben számunkra. Az elfogadás nem passzivitás, és nem jelenti azt, hogy mindent eltűrünk. Az elfogadás erőteljes állapot és lehet nagyon aktív is.
Az ellenállás viszont órák vagy napok belső küzdelmét adhatja hozzá ahhoz, ami már megtörtént. Ettől válik számunkra egy-egy helyzet különösen nehézzé.
Minden külső nehézség „csak ellenállás”? Léteznek fájdalmas veszteségek, betegségek, bizonytalan vagy igazságtalan élethelyzetek. A kérdés az, hogyan befolyásolja az ellenállás ugyanannak a helyzetnek a belső megélését. Mi történik, amikor ahhoz, ami van, hozzáadjuk azt, hogy ennek nem szabadna lennie, vagy máshogy kellene lennie?
És mi történik, amikor egy pillanatra teret engedünk annak, ami már itt van? Talán megjelenik egy érzés, amelyet addig elnyomtunk. Talán tisztábban látjuk, mit kell tennünk. A fájdalom lehet, hogy jelen marad, de már nem azonosulunk vele és nem harcolunk ellene úgy, ahogy korábban tettük.
Számomra a tudati fejlődés egyik legfontosabb ajándéka, hogy létrejön egyfajta tér köztem és az elme között. Hogy ne kelljen automatikusan követnem minden gondolatot, ami megjelenik, és közben olyan hatással lehessek az elmére, hogy az elcsendesedjen.
Ez nem egy újabb gondolat, amelyet elég megérteni. Ha az elme hozza létre ugyanazokat a köröket, valószínűtlen, hogy pusztán még több gondolkodással tudunk kilépni belőlük.
Melyik az a működésed, amelyet már régen felismertél, mégis újra és újra végigfutsz rajta?
A következő kérdés nem az, hogy meg tudjuk-e érteni az elmét, hanem az, hogyan válhat a megértésből valódi, megélt változás. Erről szól a sorozat következő része, és ezt bontjuk ki a „Kiút a mókuskerékből” webináron is.
Kiút a mókuskerékből – ingyenes online webinár
szeptember 24. · 19:00
Ha már felismerted a működéseidet, de nem szeretnéd tovább automatikusan ismételni őket, szeretettel várlak. A webinár ingyenes, de regisztrációhoz kötött:
Már polcszámra olvastad az önismereti könyveket, tökéletesen érted a saját működésedet, egy éles helyzetben mégis ugyanabba a reakcióba csúszol bele?
Nyugodj meg, nem benned van a hiba!
A cikksorozat befejező részében lerántom a leplet arról, miért nem elég pusztán érteni a problémát, és miért vall kudarcot a felhalmozott elmélet a hétköznapok sűrűjében. Megmutatom, mi az a hiányzó láncszem, ami átsegít a „tudom” állapotából a „meg is élem” valóságába.
