Még alig pakoltad el a nyári holmikat, de a naptárad már megtelt. Újra csörög az ébresztő. Indul a munka, az iskola, az óvoda, a dugó, a bevásárlás, az elintéznivalók. Mire elindul a nap, talán már azt érzed, hogy késésben vagy. Mire este leülnél, eszedbe jut még három dolog, amit nem sikerült elintézned. Néhány hete vagy akár néhány napja még mintha több levegő lett volna körülötted. Most pedig megint elkezdődött. Vissza a mókuskerékbe.
Lehet, hogy nem is a nyár hiányzik igazán. Nem a tengerpart, nem az, hogy később keltél, és nem is csak az, hogy kevesebb feladatod volt. Lehet, hogy az az élmény hiányzik, hogy egy rövid időre nem kizárólag a teendőid irányították az életedet. És talán szeptemberben nem egyszerűen az esik rosszul, hogy véget ért a szabadság. Hanem az, hogy visszaérkeztél abba az életbe, amelyből a szabadság idejére egy kicsit kiszabadultál.
Ilyenkor sokakban megjelenik egy kérdés, még ha gyorsan el is nyomják magukban: Biztosan így akarok élni? Majd szinte rögtön érkezik rá a válasz is. Dolgozni kell. A gyerekeket el kell indítani. A számlákat ki kell fizetni. A feladatokat meg kell csinálni. Nem lehet egész évben nyaralni. Mindez természetesen igaz.
Viszont nem biztos, hogy arra a kérdésre válaszol, amely megszületett benned. Mert lehet, hogy nem az egész életedet akarod lecserélni. Nem feltétlenül szeretnél felmondani, elköltözni egy másik országba vagy mindent magad mögött hagyni. Lehet, hogy ugyanazt az életet szeretnéd végre más minőségben megélni.
Én is a „Dolgozni kell.” működésből indultam. Heti öt napban dolgoztam, elsősorban azért, hogy pénzt keressek. Nem volt ezzel semmi gond. Erre neveltek, erre szocializálódtam, és nagyon sokáig természetesnek is tűnt. Közben azonban egyre erősebben élt bennem, hogy nem szeretném így leélni a hátralévő évtizedeimet.
Nem szeretném minden héten a hétvégét várni, egyes vasárnapokon már a hétfő miatt szorongani, majd három évszakon keresztül várni a nyarat és a „hosszú” szabadságot. Nem azért, mert nem akartam dolgozni.
Hanem azért, mert egyre kevésbé volt elég számomra az, hogy a munkám elsődleges értelme a bevételszerzés legyen. Olyan tevékenységre vágytam, amelyet szívből és örömmel végzek, amely jelentőségteljes számomra, és amelyben nem egyszerűen eltelik az életem. Ez nem egyik napról a másikra történt meg. Évekig tartott. Fenntartottam a szándékomat, és elkezdtem lépéseket tenni ennek a szándéknak a mentén. Több szinten is dolgoztam magamon. Segítő szakemberekkel működtem együtt, tanultam, és ami számomra mindennél fontosabb volt: gyakoroltam.
Idővel megérkezett az első olyan misszió az életembe, amelyet már nem munkaként éltem meg. Nem azért, mert nem volt vele feladat, nehézség vagy felelősség. Hanem azért, mert megváltozott a viszonyom azzal, amit csináltam.
Sokáig azt hihetjük, hogy a mókuskerék kizárólag a körülményeinkből áll: a munkarendünkből, a főnökünkből, a napi ingázásból, a kevés szabadságból vagy abból, hogy túl sok feladat jut egyetlen napra.
Ezek valóban fontos körülmények. Nem szeretném lekicsinyelni őket. Mégis van egy kérdés, amely egyre fontosabbá vált számomra: Mi történik bennünk, miközben jelen vannak ezek a körülmények? Miért éli meg két ember egészen másképp ugyanazt a helyzetet? Miért lehet az, hogy valaki kívülről szabadabbá válik, mégis továbbra is állandó belső nyomásban él? És mi köze van az ellenállásnak ahhoz, hogy mennyire érezzük küzdelmesnek vagy nehéznek az életünket? Ezekre a kérdésekre akkor sem kapunk teljes választ, ha egyszerűen újabb szabadságot írunk be a naptárba.
A nyár végi rossz érzés ezért nem feltétlenül hiszti, hálátlanság vagy gyengeség. Lehet, hogy valami fontosat jelez. Talán nem egyszerűen pihenni szeretnél még néhány napot. Talán egy részed már nem akarja természetesnek tekinteni, hogy az élet két szabadabb időszak közötti helytállásból áll. Nem kell rögtön tudnod, hogy mit változtatnál meg. Nem kell holnap felmondanod, és nem kell felforgatnod mindent magad körül.
Egyelőre elég lehet őszintén meghallani a kérdést: Ha nem kizárólag túlélni, megfelelni, teljesíteni és helytállni szeretnék, akkor hogyan szeretném megélni a saját életemet?
A „Kiút a mókuskerékből” webináron arról beszélek, hogy valójában miből próbálunk kiszabadulni, amikor elegünk lesz a mókuskerékből. Megnézzük azt is, miért nem feltétlenül a körülményeink megváltoztatása hozza el azt a szabadságot, amelyre vágyunk – és milyen irányba érdemes elindulni, ha nemcsak többet szeretnénk tudni önmagunkról, hanem másképp is szeretnénk élni.
Kiút a mókuskerékből – ingyenes online webinár
2026. szeptember 24. · 19:00
Ha már sok mindent tudsz önmagadról, mégsem úgy élsz, ahogyan szeretnél, szeretettel várlak. Tudd meg, hogy mi tart a mókuskerékben! A webinár ingyenes, de regisztrációhoz kötött:
