Ebben a cikksorozatban egyesével tekintünk be a MAP (térkép az Élethez) program moduljaiba:
1. Tudatfejlődés és életminőség
2. Tapasztalás és szenvedés
3. Hitrendszerek
4. Gondolatok
5. Érzések
6. Kivetítés
7. Önátadás
8. Élet
Nézzünk meg néhány gondolatokkal kapcsolatos tévhitet!
1. „A gondolatok a fejemben vannak.”
A gondolatok az elménkben vannak, ami összeköttetésben áll az agyunkkal. Az elme helye nem határozható meg.
2. „A gondolataim az enyémek.”
A látszat az, hogy a mieink, miközben csak vannak, ahogy az elme is csak van. A meditáció támogat abban, hogy ráébredhess erre.
3. „A gondolatok összefüggnek egymással.”
Minden gondolat a többitől függetlenül jelenik meg. Úgy, ahogy például a repülőhalak emelkednek ki az óceánból. Az az elképzelés, hogy értelmük összefügg, valójában egy utólag rájuk helyezett gondolat.
Tehát az elmeműködés által tűnnek egymásból következőnek, ami a másodperc töredéke alatt átszínezi a valóságot. Ha például három halat látunk egyszerre felugrani, akkor azt mondhatjuk, hogy „Nézd, háromszög alakban cikáznak!”.
4. „Én hozom létre a gondolataimat.”
Kérlek csukd be a szemed néhány másodpercre és képzelj el egy piros vízilovat!
…
Megjelent?
Hogy nézett ki? Élő volt, rajzolt vagy animált? 2, 3 vagy több dimenziós? Mozdulatlan volt vagy mozgott?
…
Összpontosítva egy témára megjelenhetnek releváns gondolatok. Nincs rá garancia, hogy megjelennek, és arra sem, hogy pontosan milyen formában jelennek meg.
Tehát többé-kevésbé irányíthatjuk a gondolatok megjelenését. Inkább tanúi vagyunk a gondolatoknak, mint létrehozói.
5. „Gondolkodni kell ahhoz, hogy szeressek.”
Nem szükséges, sőt a gondolkodás természeténél fogva eltávolíthat a szeretettől.
6. „Le lehet állítani az elmét.”
Kérlek csukd be a szemed kicsit hosszabban! 1-2 perc elegendő.
…
…
Szembesültél önkéntelenül megjelenő gondolatokkal? Az elme önműködő. Ha mi volnánk az elme, akkor valószínűleg le tudnánk állítani magunkat. Viszont mi sokkal inkább az elme tanúja vagyunk. Az elme csak magától állhat le, amire nagy hatással lehet a szándékunk.
A tudatfejlődés egy ritka, magas szintjén az elme végérvényesen elnémul. Ez a nonduális Béke állapota. A test pedig elnémult elmével is folytathatja az életét, már teljesen mentesen a személyes akarattól, mint egy karmikus felhúzható játék.
A gondolkodásnak számtalan előnye van, ezekről most nem írok, köztudottak és egyszerűen megtapasztalhatók.
Nézzünk meg néhány hátrányát:
– elterelhet a jelen pillanatból
– néha feleslegesen túlbonyolít
– túl soknak, frusztrálónak élhetjük meg a folyamatos gondolkodást
– valamilyen mértékben ítélkező
– valamilyen mértékben negatív
– nem tudja megkülönböztetni az igazat a hamistól
– nem tudja megkülönböztetni a látszatot a lényegtől, hajlamos nem észrevenni a lényeget
A tudat fejlődése során az értelem a szeretet előtt álló utolsó akadály.
Ahogy fejlődik a tudat a gondolkodás helyét az intuitív tudás, a szeretet és a valódi (feltétel nélküli) öröm veszi át.
„Miután az ego/elme felismeri, hogy valójában nem tud semmit, létrejön egy űrszerű tér, amelybe hirtelen – mintha kinyílt volna egy gát – beáramlik Isten szeretete.” (David R. Hawkins)
Hogyan lesz az apró gondolatkezdeményből gondolkodás?
Milyen tévhitek terjedtek el az intuícióval kapcsolatban és hogyan lehetünk intuitívabbak?
Hogyan hipnotizálnak bennünket a gondolataink?
Az elme hány %-a csendes?
Hogyan lehet meghaladni az elmét és a gondolkodást?
Mindezekre a kérdésekre választ kapsz, valamint konkrét gyakorlatok fognak támogatni abban, hogy oldódjanak a blokkok, amelyek a nem múló szeretet, öröm és hála útjában állnak:
https://imonkova.hu/map-
További tudatfejlődéssel és meditációval kapcsolatos érdekességekről a Facebook csoportomban olvashatsz.
