Ebben a cikksorozatban egyesével tekintünk be a MAP (térkép az Élethez) program moduljaiba:
1. Tudatfejlődés és életminőség
2. Tapasztalás és szenvedés
3. Hitrendszerek
4. Gondolatok
5. Érzések
6. Kivetítés
7. Önátadás
8. Élet
A tudatfejlődés mindaddig homályos téma lehet, amíg nem találkozunk a különböző fejlődésmodellekkel.
A tudatkutatás által feltárt egyik ilyen modell a Tudattérkép, amelynek az egyszerűsített változatát használom:
Egészen fontos téma ez, hiszen életünk a választásainkból áll.
Elméletben végtelen számú lehetőség közül választhatunk, a gyakorlatban viszont ez nem igaz. Emberként csak a lehetőségek egy spektrumát érjük el. Emellett az előzetes választásaink hatással vannak az aktuális választási lehetőségeinkre. Például ha elvégezzük az orvosi egyetemet, akkor megjelennek olyan lehetőségek is, amelyek addig nem.
A választási lehetőségeket számtalan módon csoportosíthatjuk. A Tudattérkép egy a sok közül, amit a klinikai tapasztalat is alátámaszt. (Érdemes a szintekhez tartozó működésekkel is megismerkedni Dr. David R. Hawkins: A tudatszintek meghaladása c. könyvében.)
Fontos, hogy a Tudattérképnek egyszerre több szintjét is választjuk. Párhuzamosan zajlanak a folyamatok.
Valamint nagyon fontos, hogy a szintek sem „jobbak”, sem „rosszabbak” egymásnál. Egyszerűen mások. Ahogy például általános iskolában a 2. osztály sem jobb, mint az 1. osztály, vagy a pillangó sem jobb, mint a lárva.
A MAP programban az elménk tartalmát gyakorlati megközelítéssel így strukturáljuk:
– hitrendszerek
– gondolatok
– érzések
Ezt figyelembe véve a Tudattérkép bemutatja a lentről felfelé növekvő erejű hitrendszereket, gondolatokat és érzelmeket, amelyeket választhatunk.
Ahogy egyre inkább hajlandóak vagyunk a modell felsőbb régióiból választani:
– megváltozik az agyunk szerkezete és működése
– több életenergiával rendelkezünk
– csökken a stresszreakciónk
– nő az önbizalmunk és a bizalmunk az életben
– bátrabbak, elégedettebbek, elfogadóbbak, szeretetteljesebbek és örömtelibbek vagyunk
Az ismételt választásainkkal minták jönnek létre, ezért újra és újra hajlamosak vagyunk az eddigiekhez hasonlóan választani. Ehhez az is hozzájárul, hogy amit igaznak vélünk azt megerősíti az észlelésünk, többek között a látásunk. Azt látjuk valóságunkként, amit tudatosan vagy tudattalanul igaznak vélünk. Így könnyedén megmaradhatunk az „igazam van és jól van ez így, nem szükséges változnom” állapotban.
Mi az, aminek köszönhetően mégis fejlődhetünk?
A szándékunk a tudatfejlődésre. Ezt egyszerűen kifejezhetjük úgy, hogy „szeretnénk feltétel nélkül szeretni”. Vagy másképpen megfogalmazva: „szeretnénk úgy látni a dolgokat, ahogy valójában vannak” – ahelyett, hogy annak megfelelően észlelnénk, ahogy hisszük, hogy vannak.
A MAP első modulja amellett, hogy röviden felvázolja a tudati fejlődés útvonalát, rávilágít a fejlődés kulcsára: a szándékra. Így elkezdődhet egy semmihez sem fogható belső utazás az Életbe. Ha pedig már ez a szándékunk, akkor az tovább tisztul, erősödik. Minél erősebb a szándék, annál inkább beszélhetünk a tudatfejlődés „gyorsítósávjáról”.
Akik elméleti szinten tisztában vannak az út végével, azoknak szól ez az utolsó bekezdés. Végső soron ez az egész választás dolog egy illúzió. Nincs „ki” válasszon. Ezzel viszont addig nem érdemes foglalkoznunk, amíg ezt nem tapasztaljuk közvetlenül, amíg nem ez a Valóságunk. Addig az a hozzáállás a gyümölcsöző, amelyik a pillanatnyi valóságunkat veszi alapul, miszerint minden pillanatban választunk.
A következő írás arról fog szólni, hogy ki vagy mi tapasztal, és hogy a tapasztalás mely szakaszában jelenik meg a szenvedés valamilyen mértékben.
További tudatfejlődéssel és meditációval kapcsolatos érdekességekről a Facebook csoportomban olvashatsz.
